Decemberi ünnepi praktikák

Szekérkerékből készült az első adventi koszorú, mégsem kell szekérderéknyi csokoládé ahhoz, hogy a gyereknevelést is szolgálja az ünnepre való készülődés. Némi narancs- vagy fahéjjal is kellemes illatú lehet a szobánk, a hagymakarikából készülő Luca-naptár inkább a kamrába való. A december 13-i babonák között az ősi hiedelemvilág ártó banyájának köszönhetően amúgy akad sajátságosan magyar eredetű is.

A karácsonyvárás a gyerekek számára mindenképpen csodaidőszak. Mikulások járnak-kelnek még december 6. után is - jó esetben nem sportcipő látszik ki a köpönyegük alól -, és ha úgy adódik, egy-egy szaloncukrot nyomnak a lurkók kezébe. A feldíszített boltokban lamettadíszek csillognak, csengettyűs dallamok csilingelnek, igényes utcai kirakodóvásárokban a mézeskalács, a gyertya és a fenyőgyanta szaga a meghatározó.

Otthon is kelthetünk karácsonyillatot, még ha nincs is időnk mézes kekszet sütni. A fahéjas tea vagy a forralt bor hamar elkészül, a narancs néhány beletűzdelt szegfűszeggel ünnepi hangulatot teremt. De egy-két darabka fahéj is megteszi, a citrusfélék fűtőalkalmatosságra helyezett héja pedig gyengéden párologtatja a finom illóolajat.
A karácsonyillat felidézi, gyerekkoromban mennyire igyekeztem jót tenni e napokban. Buzgó illedelmességgel nyitogattam a vásárlók előtt a közért ajtaját, és alig vártam, hogy idős ember szálljon fel a villamosra, legyen kinek átadni az ülőhelyet. Hogy manapság már elképzelhetetlen az ilyesmi? Talán még érhet meglepetés bennünket...

Családi körben beválik, hogy advent tájt minden jó cselekedetért - a testvér megsegítéséért, a szétszórt ruhadarabok elpakolásáért, némi ház körüli segítségért - a csemeték kapnak egy-egy kartonból kivágott szívet, csillagot vagy harangocskát, és így tovább. A helytelenkedésért persze visszajár egy-egy darab a jutalommintákból. A karácsonyfára fűzérként aztán felrakhatók az összegyűlt szívek, csillagok és harangok. S lehet reménykedni, hogy a jó szokás megmarad a gyerekekben a következő év(ek)re is.

A várakozás izgalmát fokozó adventi naptár története a XX. század elejére vezet vissza, amikor egy édesanya megelégelte, hogy gyermeke minden este megkérdezte, hányat kell még aludni, míg az angyalka meghozza az ajándékot. Fogott az asszony egy kartonlapot, ráírta a huszonnégy adventi napot, és mindegyik dátumhoz kis kocka csokoládét tűzött. Felnővén a fiú úgy gondolta, hogy sok gyereknek szerezhet örömet, ha adventi naptárt gyártó céget alapít.

A csokoládéellenes szülő persze visszatérhet a házi készítésű kalendáriumhoz. Akár színes papírral bevont üres gyufaskatulyákat is felfüggeszthet, kívánsága szerint mogyoró- vagy aszaltgyümölcs-darabokat rejthet beléjük, esetleg mesecímeket; ezek súgják meg, hogy aznap este mit olvasson fel anya vagy apa a gyerekének.
Az adventi koszorú Hamburgból ered, az elsőt ott készítette szekérkerékből egy evangélikus lelkész. Huszonnégy gyertyát helyezett el rajta, és naponta eggyel többet gyújtott meg közülük. Hétköznapokon fehér színűt, vasárnaponként pedig pirosat. Ennek változata a fenyőágból vagy vesszőfonatból összeállított szobai változat. A négy gyertya közül a három lila a bűnbánatot, a rózsaszínű pedig a reménységet jelképezi.

Maskarák és rigmusok

A rózsaszínű gyertyát a harmadik adventi vasárnapon kell meggyújtani. Idén ez december 13-ára, vagyis Luca napjára esik, amely a karácsonyi ünnepkör egyedi magyar szokásokkal is rendelkező nevezetes dátuma.
A kereszténység Szent Luciát ünnepli ezen a napon, aki a III-IV. század fordulóján a szicíliai Siracusában élt. A nemesi származású fiatal lány álmában megjelent Szent Ágota, és hívta őt az égiek seregébe. Lucia a látomást követően arra kérte édesanyját, hogy soha ne adják férjhez, mert ő immár Jézus Krisztus jegyesének tekinti magát. Vőlegénye nem tudott belenyugodni elhatározásába, és feljelentette keresztény hite miatt. A fejedelem, Pascasius, miután hiába próbálta pogány bálványimádásra kényszeríteni Luciát, ártatlanságában akarta megszégyeníteni. Csakhogy ötven igavonóval sem sikerült elvonszolnia a bordélyházba. Ezért leöntötték olajjal és szurokkal, majd meggyújtották. A tűz azonban nem fogott rajta. Végül elvágták a torkát, ő mégis befejezte utolsó imáját. Mivel a legenda szerint Jézus menyasszony volt, házasságszerző szentnek tartották.

Lucanap egy fonóban

Neve a fényesség jelentésű lux szóból származik, így lett a középkorban a szemfájósok védőszentje. Ünnepét még a Gergely naptár bevezetését megelőző időkben tűzték ki december 13-ára, amely addig a téli napfordulónak, vagyis a világosság születésének volt az időpontja, régi eleink ilyenkor hódoltak a napisteneknek.

Luca napi szokások

A Luca név Magyarországon csak az utóbbi időkben terjedt el, korábban nemigen volt használatos, mert az ősi magyar hiedelemvilág megőrizte egy ártó, rontó boszorkány, Luca asszony emlékét. Ezzel magyarázható, hogy hazánkban e decemberi naphoz kötődik a legtöbb népi babona és varázslás.

Régen maskarába bújtak ilyenkor a fiatalok, és termékenységi rigmusokkal járták a falut. Menetüket a rongyokba öltözött Luca banya vezette. A naphoz fűződő legismertebb népi szokás a Luca székének faragása. Az alkalmatosságot kilencféle fából, akác-, boróka-, cser-, jávor-, jegenyefenyő-, kökény-, körte-, rózsa- és somfából rakták össze. Készítője Luca ünnepétől kezdve mindennap dolgozott rajta, de csak egy kicsit, nehogy elkészüljön karácsony napjánál előbb. Tulajdonosa, ha karácsony éjjelén a templomban felállt a műremekre, megláthatta, kik a falu boszorkányai...

A Luca-kalendárium a december 13-át követő tizenkét napban készült. E napok jövendölték meg a következő év hónapjainak időjárását. December 14-e a januárt, 15-e a februárt jelképezte, és így tovább.

Az ekkor besózott és hónapnevekkel ellátott hagymakarikákból a jövő esztendőben várható csapadék mértékét próbálták megállapítani. Azt a hónapot remélték esősnek, amelyiknek a hagymakarikáján újévre nedves lévé oldódott a só.
A Luca napján keltetni kezdett búzából pedig a jövő évi termésre következtettek. Ez a szokás idővel a keresztény egyházhoz is kapcsolódott: a karácsonyi oltárt díszítik fel Luca-búzával, és családoknál is sok helyütt az ünnepi asztalra kerül az üde zöld hajtásokkal gyönyörködtető tál.